A világon minden 8. elfogyasztott gyümölcs az alma. Fogyasztása és népszerűsége a kőkorszakig visszanyúlik, többek között a skorbut és fogínyvérzés gyógyírjaként tartották számon. Kelendősége a manapság tapasztalható bőséges gyümölcsfajta kínálat miatt azonban kezd visszaszorulni. A nyers almát mégis érdemes megtartani az étrendünkben, amit egy frissen megjelent, európai tanulmány is alátámaszt.
Napi egy alma az orvost távol tartja – így szól a mondás. Lehet benne igazság, magas rost és magas vitamintartalma régóta ismert. Ma már azt is tudjuk, hogy magas a polifenol típusú növényi hatóanyagtartalma, amik közül a flavonoidoknak és a flavonoidokból felépülő proanthocianidineknek kiemelkedő szerep jut.
A kérdés eldöntésére több európai kutatócsoport fogott össze, tapasztalataikat pedig 2020 februárjában jelentették meg a neves Amerikai Klinikai Táplálkozási Folyóiratban. A kísérletbe 40 fő, enyhén emelkedett koleszterinszinttel rendelkező önkéntest vontak be. A résztvevők 29-69 év közöttiek voltak, 51 év átlagéletkorral, a testtömeg indexük (BMI) 19-33 között volt, átlagosan 25,3.
A testtömegindex az európai lakosság körében 18,5-25 között mondható ideálisnak, 25 fölött a túlsúly jelei láthatók, de elhízásról csak 30-as BMI fölött beszélhetünk. Egy további kritérium volt, hogy csak olyanokat választottak be a kísérletbe, akik jellemzően nem fogyasztanak rendszeresen almát.
Az önkénteseknek volt egy 2 hetes felkészülési idejük, ami alatt nem volt szabad sem almát, sem alma tartalmú készítményt fogyasztaniuk. Ezután véletlenszerűen 2 csoportba osztották őket. Az első csoport résztvevői a normál étkezési szokásaikat napi 2 db Renetta Canada típusú almával egészítették ki 8 héten keresztül. Ezután 4 hétig ismét almamentesen kellett táplálkozniuk, majd az azt követő 8 hétben olyan almalevet kellett inniuk, ami a 2 almának megfelelő cukorral és kalóriával rendelkezett, de hiányoztak belőle a vitaminok, flavonoidok, és a rostok.
A második csoporton fordítva végezték el a kísérletet: a résztvevők az első 8 hétben a cukros almalevet itták, majd 4 hét alma nélküli periódus jött, ezután újabb 8 hétre napi 2 almát kellett az étrendjükbe beiktatniuk.
Ezzel a metódussal a kutatók sikeresen el tudták érni, hogy az egyéni különbségek ne befolyásolják a végeredményt.
Eredmények
Az önkéntesektől a kísérelt során vér- és vizeletmintákat gyűjtöttek. A kísérlet megtervezői elsősorban a koleszterinszint változására voltak kíváncsiak. Az eredmények szerint a napi 2 friss alma kis mértékben valóban csökkentette a résztvevők teljes koleszterinszintjét, és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL, „rossz” koleszterin) mennyiségét, de a triglicerid szint is csökkent. Az érfal sejtjeinek endothél funkciója is javulást mutatott, egyrészt csökkent az atheroszklerotikus (érelmeszesedéssel kapcsolatos) gyulladásos folyamatokkal összefüggésbe hozható receptor kifejeződése, másrészt az erek rugalmassága is pozitív irányba mozdult el.
A javult értékek csak az almafogyasztás ideje alatt jelentkeztek, a cukros almalé nem változtatott a résztvevők állapotán. A megfigyelt változások ugyan statisztikailag jelentősek voltak, a koleszterinszint nem érte el az ideálisnak mondott tartományt. Ugyan akkor napi 2 almánál nagyobb mennyiség valószínűleg markánsabb hatást mutatott volna. Figyelembe véve, hogy minden nap 3-4, vagy ennél több friss alma elfogyasztását a legtöbben hosszú távon nem tudnánk tartani, felmerül az alma értékes összetevőinek más forrásból – akár étrendkiegészítőkből – történő extra bevitele.
A vitaminok és rostok mellett az almában quercetin glikozidok, katechin, epikatechin és procianidin flavonoidok járulhatnak hozzá az egészségünkhöz. A piros alma héja anthocianidineket is tartalmaz (ezért se dobjuk ki). A nevezett flavonoidoknak nevük ellenére nincs közük a ciánhoz, csak az egyes képviselőik kékes színe miatt nevezik őket így.
Az alma tehát méltán egyik legfontosabb gyümölcsünk. Egészséges embereknek is javasolt a napi fogyasztása, koleszterinszint csökkentő tulajdonsága miatt a magas koleszterinszinttel rendelkezők számára pedig kifejezetten ajánlott, hogy minél többet egyenek belőle. Számtalan fajtájának köszönhetően pedig az édesebb és savanykásabb ízek kedvelői is kedvükre válogathatnak.
A tanulmány az alábbi linken érhető el: