A sejtek és a regeneráció kapcsolata jelenleg az egyik legintenzívebben kutatott terület. Megértése olyan megoldásokkal kecsegtet, melyekkel legyőzhetővé válhatnak egyes, eddig gyógyíthatatlannak tartott betegségek, ezért egyre nagyobb figyelmet kap.
A legtöbb ma használatos terápia, ahol az őssejtek regeneratív potenciáljára építenek, a szervezeten kívül felszaporított őssejteket (exogén módon létrejött őssejteket) alkalmaz pl. krónikus gyulladással járó betegségek esetében. Az exogén sejtek használatának módszere sokba kerül, és nem tekinthető teljesen biztonságosnak, mivel a sejtek szervezeten kívüli kultúrában tartása elméletileg magában hordozza az őssejtek mutációjának lehetőségét, és a szervezetbe juttatva nemkívánt immunválasz, vagy a tervezettől eltérő differenciáció jelentkezhet.
Egy másik irányzat viszont a szervezeten belüli (endogén módon létrejött) őssejtek stimulálásával és mobilizálásával próbálja növelni a szervezet regenerációs képességét, anélkül, hogy az őssejteket laboratóriumi körülmények között kellene izolálni és fenntartani, ezért alkalmazása biztonságosabb.
Mik azok az őssejtek?
Az őssejtek 2 fő típusra oszthatók: embrionális őssejtekre, melyek nagy pluripotenciával rendelkeznek, tehát képesek szinte bármilyen sejtté átalakulni (differenciálódni), és felnőtt vagy szomatikus őssejtekre, melyek kisebb fokú pluripotenciával rendelkeznek, és általában annak a szövetnek az elődsejtjeinek (progenitorának) tekinthetők, melyekben megtalálhatók. Funkciójukat tekintve a felnőtt őssejtek az adott szövetek fenntartásáért és regenerációjáért, a károsodott és elpusztult sejtek utánpótlásáért felelnek.
Az őssejtek a szervezetünkben gyakorlatilag mindenhol ott vannak a gyors és hatékony szöveti regenerálódás biztosításáért. Vannak olyan típusú őssejtek, amik végig a szövetekben tartózkodnak, más őssejtek viszont cirkulálnak a szervezetünkben. Utóbbiak az idő nagy részében a csontvelőben helyezkednek el, ahonnan egy részük belép a véráramba, majd a vérkeringésből vagy visszatérnek a csontvelőbe, vagy kilépnek a szövetekbe, ahol jellemzően pár nap tartózkodás után a nyirokereken keresztül visszatérhetnek a véráramba. A vérből visszajuthatnak a csontvelőbe is, vagy ismét a szövetekbe, és a ciklus kezdődik elölről.
Ez a szervezeten belüli keringés leginkább a hematopoietikus őssejtekre jellemző (a vér és immunrendszer alakos elemeit létrehozó őssejtek), de mesenchimális őssejtek (MSC, főleg porc, zsír, csont irányú differenciáció, de izom és idegsejt irányba is elmehetnek) és endotheliális progenitor sejtek (érfal elődsejtjei) is keringhetnek a vérben.
A szervezetben cirkuláló őssejteket a szövetekbe kilépve olyan ingerek érhetik, hogy helyben maradjanak, és célsejtekké differenciálódjanak. Ilyen történhet pl. egy fertőzés helyén, ahol a hematopoietikus őssejtek sokszor immunsejtekké alakulnak, hogy felvegyék a harcot a kórokozókkal szemben. Mivel az őssejteknek alapesetben csak kis része kering a vérárammal, bizonyos jelekre megnövekedhet a csontvelőből a vérbe belépő őssejtek száma. Ez akkor fordul elő, amikor a szervezetet egy olyan hatás éri, amikor szöveti károsodás lép/léphet fel, és szükség van az őssejtek regeneratív potenciáljára.
Az öregedés folyamatának, a káros környezeti hatásoknak, kedvezőtlen étkezési és életmódbeli szokásoknak köszönhetően idővel csökkenhet a cirkuláló őssejtek száma, ami negatívan befolyásolja szervezetünk regenerációs képességét. Ilyen esetekben lehet szükség az ún. őssejt mobilizálókra.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.