A modern életvitel mellett megszámlálhatatlanul sok kemikáliával találkozik a szervezetünk, így nem csoda, hogy a méregtelenítés népszerűsége meredeken emelkedik. Azt viszont sajnos kevesen tudják, hogy a kúrák jelentős részének elhanyagolható mértékű az eredményessége, pl. az izzadtsággal eleve csak a vízben oldódó toxinok, és azokból is csak nagyon kis mennyiség tud távozni. A hangzatos, ámde tudományosan megkérdőjelezhető eredményességű kúrák helyett sokkal kifizetődőbb a legfőbb méregtelenítő szerveink, a májunk és veséink egészségének megőrzésére koncentrálni.
A méregtelenítésben a veséknek és a májnak szinte kizárólagos szerepe van. A bejutott testidegen anyagok vagy a vizelettel együtt távoznak, vagy a máj lebontja őket, egy részüket az epébe juttatva, hogy aztán a széklettel ürüljenek. A vesék védelméről korábbi bejegyzéseinkben már foglalkoztunk:
Ebben a posztban pedig a máriatövisből kinyert szilimarin májvédő hatására, és a detoxifikáló funkció javítására fókuszálunk.
A máriatövis
Tudományos nevén Silybum marianum a mediterrán térségből származó, jellegzetes lila virágú szúrós növény. A ’silybum’ görög szó jelentése bojt, bog, ami magyarul is megállja a helyét, ugyan is mind a bojtorjánokkal, mind a bogáncsokkal közeli rokonságban áll. A ’marianum’ elnevezés egy legendához köthető, miszerint a levelek erezete azért tejfehér, mert Szűz Mária teje rácseppent, és megszínezte. Magyarul boldogasszony tövise vagy máriabogáncs névvel is illették korábban.
A máriatövis gyógyító ereje – szilimarin
A máriatövisből kinyert gyógyító hatású izolátum a szilimarin, mely főleg a termés héjában található meg nagy mennyiségben. A termés kivonat 65-80% szilimarint és 35-20% zsírsavakat tartalmaz, köztük az esszenciális, szervezet számára nélkülözhetetlen omega-6 linolsavat (linoleic acid). Maga a szilimarin többkomponensű, kis mennyiségben taxifolin nevű flavonoidot, fő összetevőként pedig taxifolin-lignán konjugátumokat (ún. flavono-lignánokat) tartalmaz, mint a szilibinin A és B, szilikrisztin és szilidianin.
A szilimarin mind a hagyományos, mind a modern orvoslás szerint májvédő és májregeneráló hatású. Az ókori római feljegyzések szerint hasi panaszkora, manapság kiegészítő kezelésként májbetegségekre használják. Egyes országokban vény nélkül kapható gyógyszerként is beszerezhető, napi ajánlott beviteli mennyisége 400 és 600 mg között van, lehetőleg 2-3 részletre elosztva. A szilimarin alkalmazási területe, mivel közvetlenül a májsejtekre fejti ki védő hatását, gyakorlatilag minden féle májbetegségre kiterjed. Fogyasztását leggyakrabban a következő esetekben javasolják:
- alkoholizmushoz köthető májbetegség;
- nem alkoholos zsírmáj;
- hepatitisz vírusfertőzés okozta májkárosodás;
- herpesz vírus okozta májelégtelenség;
- máj tumoros betegségei;
- mérgező gombák, pl. gyilkos galóca fogyasztását túlélők;
- állati mérgek károsító hatásának enyhítése (pl. kígyómarás);
- májkárosodást előidéző gyógyszerek szedése (pl. paracetamol).
Hogyan védi a májat?
Antioxidánsként. A máj normál működésének része, hogy a toxinok lebontásakor reaktív szabadgyökök jönnek létre, melyeket keletkezésük után a májban jelen lévő antioxidánsok semlegesíteni tudnak. Nagy dózisú toxin bejutásakor (pl. nagy mennyiségű alkoholfogyasztás, májkárosító gyógyszerek) vagy anyagcserebetegség (pl. inzulin rezisztencia) esetén kibillenhet a redox egyensúly, és a szabadgyökök túltengése májkárosodást idézhet elő. Az egyensúlyi állapot helyreállítását a szilimarin a szabadgyökök semlegesítésével aktívan támogatja. Továbbá a szilimarinban található hatóanyagok inkább zsíroldékonyak, így –hasonlóan az E-vitaminhoz – a lipid peroxidációt is gátolni tudják, megvédve a májsejteket a pusztulástól.
Gyulladáscsökkentőként. A megnövekedett szabadgyökszint sejtkárosodáshoz és fokozott gyulladási citokin termeléshez vezet, ami az egész májra átterjedhet. A szilimarin sejtmagi receptorokhoz kötődve bekapcsolódik a citokinek szabályozásába, gátolva a túlzott reakciót. Krónikus (hosszan tartó) májgyulladással járó betegség esetén fokozódott májsejt pusztulás figyelhető meg, miközben a gyulladás miatt nem tudnak új sejtek képződni, így helyüket kötőszövet veszi át (fibrózis), és ennek következtében romlik a máj méregtelenítő kapacitása. A szilimarin csökkenti a fibrózis mértékét, és elősegítheti a máj regenerálódását, új májsejtek keletkezését.
Méregtelenítő enzimek szabályozójaként. A gyógyszerek, toxinok stb. lebontásának és semlegesítésének 2 fő fázisa van. Az I. fázis a kemikáliákat inaktív anyagcseretermékekké alakítja, a II. fázisban pedig olyan oldalcsoportok (konjugátumok) kerülnek a vegyületekre, amik az epébe vagy a vesén keresztül a vizeletbe irányítják őket. Sajnos azonban több olyan toxin létezik, ami az I. fázis után is káros marad, sőt, meg is növekedhet a sejtroncsoló hatása, ezért kiemelt jelentőséggel bír, hogy minél hamarabb átessen a II. fázison és kiválasztódjon. A szilimarin növeli a II. fázisban működő enzimek aktivitását, így nem halmozódnak fel a káros metabolitok.
Manapság számtalan hatékony méregtelenítéssel kecsegtető kúra érhető el azoknak, akik szeretnének tenni az egészségükért. A valódi méregtelenítést azonban a veséink és a májunk végzi, ezért ezeket a szerveinket kell támogatni. A máriatövisből kivont szilimarin bizonyítottan csökkenti a májkárosodás mértékét, fogyasztását követően csökkennek a határértéket átlépő magas májenzim szintek (pl. ALT, ASP). A maghéjban koncentrálódó hatóanyag vízoldékonysága rossz, ezért teaként nincs értelme fogyasztani, helyette a standardizált kivonatokat tartalmazó készítmények használata tanácsolható.
Angol nyelvű tudományos összefoglaló a szilimarin májvédő funkciójáról: